A novum és király búzafajok valamint a közönséges búza táplálkozás-élettani, takarmány és ökonómiai

A feltüntetett felsoroló, bemutató ábrák, fényképek, táblázatok alapadatai – a hivatalos vizsgálati adatokon kívül – jelenleg csak a saját nemesítői adatbankban találhatók, melyek cél szerinti rendezését, kiemelését, mindezek értékelését és következtetések levonását tartottam a fő feladatnak.

Vizsgálati eredmények, értékelésük

1. A fontosabb mutatók számbavétele

1.1. Fehérjetartalom, fehérjehasznosulás

A táblázatokban található szakirodalmi adatoknak, a novum és király búzák laboratóriumi vizsgálati eredményeinek összefüggés-eltérés összehasonlítására leginkább a grafikus megjelenítés a legalkalmasabb. Az 1. diagram tájékoztat a közönséges búza valamint a király és novum búzák aminosav-tartalmáról (az aminosav-tartalom adja a búzafehérje összességét):

1. diagram Aminosav-tartalom

Azonnal látható, hogy a novum búzában minden aminosav szintje lényegesen magasabb, mint a közönséges búzában, sőt több fontosabb aminosav (lizin, methionin, leucin, glutaminsav stb.) 50-150%-al magasabb. Tehát a szokásos statisztikai SZD 3-5%-os mértékét sokszorosan meghaladja. Mindez a trend igaz a király búzára is, csak a mértéke kevesebb; itt a pozitív eltérés általában 30-40%.

Mi következik mindebből? Az, hogy az új búzafajoknak lényegesen magasabb táplálkozás-élettani hatásuk van. Tulajdonképpen „funkcionális” (minden bennük van) élelmiszer-alapanyagoknak tekinthetők.

A 2. ábra tájékoztat a novum búza 14 éves, a király búza 6 éves vizsgálati idősoráról, valamint a közönséges búza többéves vizsgálati adatairól:

2. ábra A közönséges, király és novum búza vizsgálati adatai

Innovatív következtetéseket tudunk az ábra tanulmányozása után levonni. Mindenekelőtt megerősíti az 1-es diagramot. Láthatjuk az adatsorok feldolgozásából, hogy a közönséges búza fehérjetartalma 9.50-15.0% között ingadozik. Az ingadozást a műtrágyázás szakszerűsége és az évjárat befolyásolja, minimális a fajtaszerkezet szerepe.

A király búza fehérjetartalma már a legjobb amerikai búzák fehérjetartalmát is meghaladja (15.0-18.50%!). A novum búza szórása nagy (16.0-28.0%), de a minimuma is nagyobb a közönséges búza maximumánál. A nagy szórás oka, hogy különböző (de nem műtrágyázott) talajadottságok (silány homoktól a hagyományosan jó talajokig) mellett volt tesztelve. Nagyon lényeges, hogy tilos a kicsit jobb talajoknál (H% 1,20 felett) műtrágyázni, mert a minőség rovására megy (2. diagram).

A fehérjehasznosulás (emészthetőség) mértéke is figyelemre méltó. Lényegesen gyengébb a közönséges búzánál (55-75%) és igen magas (király 89-93%, novum 90-96%) a másik kettőnél. Az újak közel azonos módon hasznosulnak, mint az állati eredetű fehérjék. Fontos tény, hogy a közönséges búza szinte mindig erősen kemikáliázott (műtrágya és vegyszerek), különben alig teremne; a novum és király búzák csak egyszeres növényvédelemben részesültek.

A fehérjetartalom és hasznosulás mértéke a novum búzánál felveti annak a lehetőségét, hogy érdemes-e Magyarországnak közel egymillió tonna szóját importálnia (vagy az EU-nak több tízmilliót), hiszen az egy hektáron megtermelhető fehérjehozam több lehet a szójától (7. táblázat). Mindemellett szükségtelen hőkezelni (a szóját kötelező, mert mérgező lehet a takarmányban, élelmiszerben), in vivo felhasználható a fehérjéje. Az etethető mennyisége korlátlan, „ad libitum”, azaz étvágy szerinti, a szóját max. 15-25%- ban keverhetik be.

1.2. Szemkeménység

A Hi-tartományokról (hardness-index) a 3. ábra tájékoztat.

3. ábra A közönséges, király és novum búzák szemkeménysége

Az ábrára tekintve azonnal levonható a következő megállapítás: a közönséges és novum búza keménységi tartományai közel azonosak. Ez nem véletlen, hiszen a közönséges búza genetikailag jobban hasonlít a novumhoz (hiszen a novum tulajdonképpen csépelhető spelta), mint a király búzához. A király búzának kedvezően szűk az intervalluma, mert az egyik őse a tönke, mely a durumnak is őse. Viszont a király búza tartalmaz spelta vérhányadot is, amiért nemcsak száraztészta alapanyag, hanem a liszt- és fehérjeszerkezete a legjobb amerikai búzákét fölözi. Ezért kiváló tulajdonságú kelt tészták, kenyerek, péksütemények stb. készíthetők belőle. A durumtól magasabb fehérjetartalma miatt pedig jobb étrendi hatású száraztészták gyárthatóak, melyekhez fehérjepótlékként és színezésként ugyancsak szükségtelen a tojás adagolása.

Piacképesség oldaláról: Európában is egyre terjed a keményszemű búza sütőipari célú felhasználása (erre a célra eddig USA és Kanada exportálta az ilyen típusú búzát), a világon eddig erre a célra a kanadai CWES osztályba tartozó búzák voltak a legjobbak. A király búza legtöbb változata ezen osztályt is meghaladja fehérjetartalmával és legtöbb esetben a keménységével is (vessük össze az 1. és 2. táblázatot a 3. ábrával).

A novum búza eddigi képviselői viszont nem a keménység miatt lettek kifejlesztve. Fő célkitűzés az igen magas tápérték megvalósítása, valamint a takarmányozás területén a szója leváltása és a kukorica (mert ez is sokszor ráfizetéses és rossz táparányú) csökkentése volt. Persze láthatunk az ábrán 80 Hi körüli értékeket is. Ezek a vonalak azon genetikai alapokból valók (szelekcióval), amelyekből a mai technológiával is készíthető liszt és pékáru. Még ezek fehérjetartalma is meghaladja (2-es ábra) a legjobb közönséges búzákét.

A meg nem jelentetett adatsorok feldolgozása után kijelenthető, hogy a novum búza esetében a 40-60 Hi értékekhez (puha – közép kemény) 18-28% fehérjetartalom, a 70-80 Hi értékekhez (kemény) 16-20% fehérjetartalom társul (r=0,82 – szoros korreláció).

1.3. Nedvessikér és terülés értékelése

A nedvessikér nem más, mint a búzák fehérjetartalmának 75-85%-a (=glutén), vízben oldhatatlan, nedvesség hatására erősen megduzzad. Ez adja a kelt tészták tartóvázát. Belső szerkezeti összetevői (glutenin és gliadin) és az alkalmazott folyadék mennyisége döntik el, hogy gázképződéskor (CO2) megtartja-e alakját vagy ellaposodik.

Eme rugalmasságról egy sikérminőségi mutató, a leggyakrabban alkalmazott terülés tájékoztat. Rugalmas szerkezetet árul el a 0-5 mm/óra közötti terülés és ellágyuló, rugalmatlanságot takar a 8 mm/óra feletti terülésű sikér.

A 2. diagram bemutatja, hogy a hét évet felölelő vizsgálati idő alatt a közönséges, a novum és király búzák milyen genetikai szélességgel bírnak, mekkora az ökológiai alkalmazkodó képességük, mennyire felelnek meg a fenntartható gazdálkodás követelményeinek, és az igen gyenge talajtani viszonyok között mit produkálnak (humusz 0,4-0,6% = futóhomok).

2. diagram Bal oldalon nedvessikér (%), jobb oldalon terülés (mm/ó)

Az ábra értékelése előtt a következő tényezőknek kiemelt jelentősége van:

• a talaj 2000 óta tápanyag-utánpótlás nélküli,

• a novumból legtöbb esetben csak takarmányjellegű fajta volt vetve,

• a király búza 2007-től lett alkalmazva,

• a hét évjáratból a 2007-es és a 2012-es szélsőségesen aszályos év volt, a 2010-es pedig szélsőségesen csapadékos,

• az aestivumok közül a legmagasabb fajták (Kunhalom, Lupus, Jubilejnaja) átlagmagassága a legcsapadékosabb évben /2010/ is csak 70 cm volt, a többi átlaga 45 cm, melyek kombájnnal való betakaríthatósága nagy nehézségekbe ütközhetett volna.

A nedvessikérre az alábbi következtetések vonhatók le:

• állandóan nagyon magas a novum búza szintje,

• a király búza rossz talajon is szépen teljesít,

• a közönséges búza műtrágyázás nélkül a minimum minőségi követelményt is alig teljesíti, → 3-4 éves műtrágyázás nélküli akklimatizáció szükséges a jobb minőséghez, de még így is géppel többnyire betakaríthatatlan marad az alacsonyságuk miatt; a legmagasabb sikérmennyiség az akklimatizálódás előtt a legszárazabb évjárathoz (2007) köthető, legkevesebb pedig a legcsapadékosabb tavaszhoz (2008); a sikérmennyiség követi az átállást/alkalmazkodást eredményező törvényszerűséget, de továbbra is igaz a száraz és nedves évjárat hatására vonatkozó megállapítás.

Terülésre a következők állapíthatók meg:

• a legtöbbször alkalmazott novum törzs terülése magas, megszokott technológiával pékáru nehezen készíthető belőle (igen, mert a fajta pontosan a terülése miatt – 8-12mm/ó – takarmány jellegű); néhány évben több más vonal alkalmazása esetén /melyeknél kisebb a terülés/ az értékek alacsonyabbak,

• a közönséges búza extrém talajviszonyoknál szintén rossz terülést adott, az ábrából az már nem derül ki, hogy a sikérszerkezet teljesen szétesett (egy fajta volt a tizennégyből – melyek az országos vetésterület 90%-át adják – és legtöbb évben megfelelően teljesített),

• a király búza terülése jó, ebből az következik, hogy étkezési célra bármilyen rossz adottságú talajon műtrágyázás nélkül helytáll, akár félsivatagi körülmények között is alkalmazható.

Szórások a hét év átlagában:

nedvessikér terülés

közönséges búza 18-38% 5.5-12,5 mm/óra

király búza 29-49% 0-8,0 mm/óra

novum búza 30-57% 2-15,0 mm/óra

1.4. Esztétikai teljesítmény; szemnagyságok értékelése

A búzaszem alakja és főleg átlagos nagysága, tömege tájékoztat arról, hogy mennyi tartalék tápanyaggal rendelkezik, bizonyos résrosta méreteken átengedve (2,20-2,50-2,80-3,0mm) mennyi az áthullási százalék, azaz mennyi az ocsú, tulajdonképpen mennyire kiegyenlített a termés.

A közönséges búzánál az étkezési szabvány 2,2mm, vetőmagnál 2,5mm; a novumnál az általános szabvány 2,6-2,8mm; a király búzánál még nincs előírás, de előjelzésem szerint az étkezési szabvány valószínűleg 2,80mm lesz.

Az ezerszemtömeg (EMT) a búzáknál főleg a tömegre, kisebb mértékben a méretre utal (4. ábra).

4. ábra A közönséges, király és novum búza ezerszemtömegei

Az ábrából kitűnik, hogy Magyarországon a száznál több közönséges búzafajta tömege 36-53g közé esik, a jelenlegi novum búza vonalak átlagtömege 44-58g közé tehető és a király búza eddig mért sokszáz vonal átlaga 54-72g közötti intervallumban található. Visszatekintve a magokról készült fényképekre tisztán kivehető a király búza meggyőző esztétikai fölénye is. A képen a király búza EMT=66g, és a közönséges búza egyes fajtái (Jubilejnaja EMT=49g, Ati EMT=38g, Magvas EMT=44g) láthatóak.

2. Ökonómiai értékelés

A gazdaságossági értékelés lényege, hogy tisztában legyünk – jelen esetben - egy adott faj vagy fajta számviteli (főleg önköltségi) és közgazdasági (termelő-feldolgozó-logisztika-fogyasztó) kapcsolatrendszerével és jelentőségével.

A 'Fontosabb mutatók számbavétele' cím alatti összehasonlítások közgazdasági értelemben is felhasználhatók, hiszen a minőségi paraméterek lényegesen magasabb szintje predesztinálja a király és novum búzákat arra, hogy megfelelő marketingstratégiával felváltsa a közönséges búzákat és így keresleti piacot gerjesszen.

Az önköltségi megközelítés leglényegesebb eleme az olcsóbb termeszthetőségi realitás.

2.1. A műtrágyázás hatásvizsgálata

A 3. diagram tájékoztat arról, hogy az egyik legfontosabb költségtényező (műtrágya) mennyi, ráfordítást igényel, ill. hogyan változik mellette a minőség:

3. diagram Nedvessikér-tartalom változása a műtrágyázás hatására

Nagyon lényeges összefüggés olvasható le. Mind a király, mind a novum búza fehérje- és sikér mennyisége erősen csökken a közvetlen nitrogén műtrágya hatására, míg a közönséges búza sikérszintje 10-20%-ot emelkedik a kontrollhoz képest. Azaz a közönséges búza 30-40 ezer Ft/ha pótlólagos nitrogén-ráfordítással ér el 30% feletti sikérszintet, ha a többi termesztéstechnológiai elem megfelelő és nem kényszerül akklimatizálódásra. Nem beszélve az újabb 30-40 ezer Ft/ha inputról (gyomirtás, foszfor és kálium műtrágyák), amelyekre a novum és király búzáknak alig van szükségük.

Mi az oka, hogy az új búzák nem igénylik a műtrágyát? A direkt, szintetikus nitrogén műtrágya káros nekik, de a talajban élő mikroorganizmusok által feltárt, szerves kötésben volt nitrogénre szükségük van. Ez a tápanyagforma folyamatosan és fokozatosan áll rendelkezésre, nem lökésszerű dózis, mint a kiszórt nitrogén, így nem lazul fel a növényi sejtszerkezet, azaz nem dől meg. A műtrágyázásból adódó minőségveszteséget döntően a megdőlések és a genetikailag kódolt fiziológiai folyamatok megváltozása okozza, a növény szó szerint megbetegszik ("elhízás").

Az új búzák nagyon régi genetikai anyagot hordoznak (10-15 ezer év alatt volt idejük alkalmazkodni a természetes körülményekhez), a közönséges búza 100-150 éves nemesítői munka után sok-sok régi genetikai programját elvesztette, lényegében csak a termésmennyiségben és egy-egy kisebb jelentőségű minőségi paraméterében javult.

A 2008-as évben indított „Pannon extra” búzaprogramban szereplő közönséges búzafajták (amelyek a technológiai fegyelem mellett megközelítő keménységűek és fehérjetartalmúk, mint az amerikai búzák) csak 120-160 kg/ha nitrogént tartalmazó műtrágyák hatására képesek a nyugati piac követelményeit teljesíteni. Viszont a termelői ár sokszor már DAF-szinten magasabb, nem beszélve FOB-Rijeka vagy Hamburg, Rotterdam, mint a CIF-Rotterdam amerikai búzák világpiaci ára.

Az étkezési minőség tekintetében csak a király búza képes nyugati piacokra is a rentabilitást biztosítani.

A jelenlegi novumok fehérje-kiegészítésként jelentenek alternatívákat a nyugati piacnak az ottani búzalisztek feljavítása céljára, illetve a tönkölyök leváltására, bioélelmiszerek és a szója felcserélésére alkalmasak. Az önköltségük viszont a királybúzánál is kevesebb.

2.2. A novum búza gazdaságossági mutatói

A 7. táblázatban foglaltam össze az összehasonlító mutatókat 2010-es input árakon:

7. táblázat A novum búza, más szemtermések és hús gazdaságossági mutatói​​​​

A számok egyértelműen beszélnek. Az állattenyésztésnek érdemes a novum felhasználására áttérni. Érdemes az egészséges táplálék iránti igényeket támasztóknak fontolóra venni az élelmiszeripari felhasználás lehetőségét. Hatékonyságát tekintve a legolcsóbb fehérjeforrású abraktakarmány, így a fehérje-import kiváltásának megnyílhat a lehetősége. A novum ugyanannyi emészthető fehérjét szolgáltat egységre vetítve, mint a hús, a szójától pedig többet, nem beszélve a szója és a hús magas árszintjéről. A 2007-es önköltséggel szemben 2012-ben a kukorica közel a duplájára, az aestivumé és a belföldi szójáé 30-40%-al, az importált szója 90-100%-al emelkedett. Ugyanakkor a novum önköltsége mindössze 10-15%-al nőtt.

Összefoglalás

A sok százmillió évvel ezelőtt kialakult és azóta is változatlan szerkezetű 20db természetes aminosav kombinációs lehetőségei adják az életformák végtelen sok változatát (több, mint a Naprendszer összes atomjának száma - 10*130). Az így kialakult aminosavak a növényekben és állatokban kizárólag „L” (bal) optikai forgatóképességgel rendelkeznek, azaz homokirálisak, élő molekulák. Minden „L” aminosav a természetben csak „D” cukorszerű molekulákkal (nukleotidek, RNS, DNS stb.) kapcsolódhat. A „D” aminosav és az „L” cukor nem tud választani, így halott anyag.

A helytelenül értelmezett „intenzív” (erősen a kemikáliákra alkalmazott) termesztés eredményeként kapott termelvények fehérje-tartalmát adó aminosavak „L” jellege 25-40%-ban „D” jellegűvé vált – elvesztették biológiai aktivitásukat -, amik jó esetben csak semleges, de hosszú távon inkább mérgező hatást generálnak a szervezetben (ugyanez történik a cukrokkal, csak ekkor a D alakul L-é). Ez a megállapítás fokozottan érvényes a főleg nem fajazonos génátvitel (GMO) esetén.

Döntően eme tényeknek áttételes következményei a fokozatosan kialakuló magas vérnyomás, a másodlagos cukorbetegség, az allergiák zöme, a liszt-és cukorérzékenység, a fehérjeérzékenység (főleg a szójánál), az endomikózisok (főleg a Candida) stb.

A jelenlegi fehérje-mennyiséget számító módszerek nem tudnak különbséget tenni az „L” és „D” aminosavak között. Így a hibás és már káros aminosavakat – anélkül, hogy tudnánk róluk – a fehérje-tartalom meghatározásánál a módszer ugyanúgy veszi számba.

A bemutatott eredmények és a levont következtetések arra utalnak, hogy az új búzafajok a közönséges búzánál sokkal jobban megfelelnek a népélelmezési és népegészségügyi szempontoknak, sőt a takarmánygyártásnak, biogazdálkodásnak, a fenntartható mezőgazdaságnak valamint a kibontakozóban lévő zöldenergia programnak döntő fontosságú összetevői lehetnek. Ezért érdemes az állami szerepvállalásban is gondolkodni. Olyan mélyreható változások indukálhatók, mint amit Európában a 450 éve megjelent kukorica és burgonya hozott.

A jelenlegi agrobizniszt döntően meghatározó gabonaágazat anomáliáira világit rá Varga mikor azt mondja: „A kiegyensúlyozatlan és megbízhatatlan termésszint, valamint a hektikus árviszonyok eredményezik döntő mértékben a hazai állattenyésztés mélyrepülését. Az időjárás anomáliáit, a gyengébb termőhelyi adottságokat a termelői gyakorlat paradigmaváltás nélkül nem tudja kiküszöbölni. Az alkalmazott hazai és európai közönséges búzafajták csak intenzív műtrágyázás és növényvédelem mellett képesek teremni és megfelelő minőséget mutatni. Genotípusra már majdnem beltenyésztettek, megszűnt az ökológiai alkalmazkodóképességük.” Ha ezekhez hozzávesszük még a klímaváltozást, nyilvánvaló, hogy teljesen új utakon kell elindulni.

Míg az Európai Unió régi tagállamaiban magas – mert nagyon magas - a támogatások szintje, addig Amerika eséllyel fog küzdeni a WTO-ban az EU protekcionizmusa ellen, hiszen az Unió termelői a magas támogatási szint miatt kevésbé érzékelik a minőségi és költségtakarékossági követelményeket.

Az innováció sajnos csak a politikai szlogen szintjén létezik! Az elmozdulást illető koncepciók és irányelvek mögött nincs cselekvő akarat. Azért nincs, mert az irányelvekhez nem volt társítható egyetlen jelentőséggel bíró adat vagy tény, amely átütő erővel ható gazdasági újdonság lehetne.

A GMO a direkt élelmezésben és takarmányozásban téves megközelítés, mindössze csak az ipari feldolgozásnál (nem élelmiszeripari!) lehet létjogosultsága, és csak nemzetségen belüli génátvitel megengedhető. Mindezek mellett az1982-ben megfogalmazott fenntartható fejlődés elvének is ellent mond: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló igényeinek kielégítését.”

Bízom abban, hogy a közölt és feldolgozott információkkal hozzájárulhatok egy újszerű innovációs munka eredményeinek bemutatásához, mindezeket értékelve a hatékonyabb agrárgazdaság megvalósításához.

----------------------------------

Irodalomjegyzék

Barabás Z. (1987): A búzatermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Berényi B. - Szabó L. (2001): Növénytermesztés trópusokon-szubtrópusokon. Szaktudás Kiadó, Budapest

Békési F. (2001): CSIRO Division of Plant Industry. Canberra

Győri Z. – Győriné (1998): A búza minősége és minősítése. Szaktudás Kiadó, Budapest

Kent N. L. (1975): Technology of Cereals. Pergamon Press, Oxford

Labay A. (1998): Új utak-új lehetőségek az agrártermelésben. Szaktudás Kiadó, Budapest

Láng G. (1966): A növénytermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Martonvásári Fajtakatalógus (2006): MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár

MSZ 6383 (1998): Magyar Szabvány, Búza

Pollhamerné (1973): A búza minősége különböző agrotechnikai kísérletekben. Akadémia Kiadó, Budapest

Varga F. (2005): A magyar agrár-élelmiszerbiznisz újszerű stratégiája. Kézirat, Izsák

Varga F. (2005): The diversification of species Triticum spelta. Kézirat, Izsák

Varga F. (2008): A búza ezer arca. Kézirat, Izsák

Varga F. (2008): Novum búza, a csépelhető tönköly. Kézirat, Izsák