Novumbúza, a csépelhető tönköly (2. rész)

Jelenünk és közeljövőnk diktálta paradigma-váltás szükségszerűsége

Csak egyetlen növény létezik a Földön – a búza – melynek minősítésére már közel egy évszázada kialakították az általános gabona klasszifikációs rendszert, amit az 1916-os U.S. Gabonatörvény tartalmazott. Európában eközben ehhez hasonló minőséget – de nem szabványszerűt – jelentett akkoriban a magyar búza.

Nos, az amerikai rendszer azóta is lénygében változatlan, a magyar (és az európai) búza minősítése igen sok változáson ment keresztül (sokszor nem előnyére).

Mind az amerikai, mind az európai minősítés csak az élelmiszeripari felhasználás oldaláról közelíti meg a búzát. Mindezt azért, mert a 19. század végéig a búza lényegében a kenyér- és tészta előállítást szolgálta. Az árpa jelentette döntően a fő takarmányt, ezért is terjedtek el, a 20. század elejétől az árpára alapozott dán-svéd takarmányszámítási modellek.

Mindenhol kialakult a kemény-piros szemű és ehhez társított magas fehérjetartalmú (13-15,50%) ideális étkezési búza ideotípusa. (Ez nem teljesen igaz, főleg nem a fehérjetartalomra.) Mindez azért alakult így, mert a 20. század nemesítése már csak a több száz éve meglévő tájváltozatokból merített, figyelmen kívül hagyta az ősibb vonalakta, főleg a spelta búzát.

A búza sokkal többet tud és tartalmaz, mint amennyit a jelenlegi gyakorló világ ismer, csak keresni kell a különböző felhasználási célokhoz a megfelelő és természetes úton létrejött genetikai alapokat. Jól bizonyítja e tézist a 2007-es magyarországi gyakorlat, ahol a több mint 150 fajta esetében a döntően jó minőség mellett kevés termést takarítottak be, de nem volt kimutatható különbség sem a fajták, sem a talaj, sem a trágyázás és elővetemény között; azaz nagyon hasonlóak az adaptációt maghatározó genetikai alapok.

Az egyre erősebben igénybe vett, elég szűk genetikai hátterű aestívum legtöbb helyen életrevalóságában, ebből fakadóan komplex beltartalmában fokozatosan romlott, így következett be, hogy 1973-ban a FAO/WHO által a nyersfehérje meghatározásához kialakításra került nitrogén szorzófaktorok egész búzára 5,83-at, a korpára 6,31-et, csírára 5,80-at és az endospermiumra 5,70-et kaptak. (Az akkori aminosav-elemzésekből ezt a következtetést vonták le.)

Jelenleg – valamilyen célú megtévesztésként – a búzára, mint egész szemre a laboratóriumok mégis az 5,70-et alkalmazzák (kevesebb fehérjét mutatnak ki), ami csak a magbelsőre vonatkozna.

Mindezek mellett az egyre intenzívebb kemikália-használat miatt a fehérje-átalakítás hatékonysága a régi 74-75%-ról lecsökkent 55-65%-ra, a biológiai értéke (amit az esszenciális – létszükséglet, nem helyettesíthető – aminosavak aránya és mennyisége határoz meg) pedig 70-75% körüli.

Nyugat-Európába történő kivitel céljából irányváltásnak tekinthetnénk a Pannon búzaprogram „prémium” részét (ami minimumként 14% nyersfehérjét, 34% nedves sikért és 50ml Zeleny-számot jelent), azonban a prémium minőséget a jelenlegi legjobbnak tartott magyar aestívum fajtákkal is a kedvezőtlen évjáratokban csak kivételes helyeken érték el, ehhez 120-140 kg/ha N hatóanyag kellett a PK-n kívül.

Tehát a prémiumot csak nagy költségek árán tudják megvalósítani, ha kedvező a termőhely, szakszerű az agrotechnika és legalább átlagos az időjárás is! Azaz Nyugat-Európának továbbra is olcsóbb lesz még mindig az amerikai, orosz, ukrán, argentin minőségi búza. Az ilyen piachoz, a speciális minőséghez társulni kell viszonylag elfogadható árnak és sok-sok ezer tonna mennyiségnek is!

Mi tehát az igazi megoldás?

Az átlagos időjárásnál így a magyar búzatermesztés továbbra sem lehet piacorientált, az export mindössze a belpiaci feleslegek levezetésére fog ezután is szolgálni.

Meg kellene/kell találni korunk felhasználási igényeihez – kenyér (kelt, lepény)-, tészta-, keksz-ostyabúzák, takarmánybúza, biomassza-bioalkohol céljára való búza stb. – leginkább megfelelő biológiai alapokat.

Keresni kell a lehetőségét annak, hogy a felhasználási cél szerint meghatározott minőség ezen minőséget reprezentáló fajtához kötődjön (ami egészen más, mint az UPOV/DUS által igényelt referencia/standard fajta). Ezt a rendszert az élelmiszeripar területén Kanada már évtizedek óta folytatja = benchmark procedure; fajtái a híres Marquis, Glenlea, a durum Hercules. Az utóbbi években a módszert átvette Ausztrália is (pl.: a Wanton noodle, Udon noodle).

A novum búza

Az evolúciós részből megismerhető, hogy a közönséges búza az ősidőkben mutálódott tönköly néhány csépelhető alakjának származéka. Ha sok ezer év alatt romlottak le a változatok, akkor célszerű lenne a természettel megismételtetni mindezt.

Az 1990-es évek közepén a speltából keresztezés, génmanipuláció és egyéb mesterséges beavatkozás nélkül a természet segítségével újra indult az evolúciós fejlődés.

Rengeteg spontán pont- és makro mutációkból származó pozitív előjelű vonal jött létre. A sok csépelhető változat már nem lett kiszelektálva, így a genetikai háttér sokkal bővebb, mint a jelenlegi aestívum genetikai gyökere.

Morfológiai szinten a mutációkból négy főcsoport alakult ki, melyek közül a tömött-tömöttes kalászformát mutató csoport lett először „górcső” alá véve. (Ezekhez hasonlít legjobban a jelenlegi közönséges búza.) Tudományos elnevezéssel élve a spelta diverzifikálódott (széttagolódott), s ezen új evolúciós lépcsővel speciációk, azaz fajkeletkezések történtek.

A tömöttes-tömött csoportba tartozó vonalak közül eddig kettő lett kiemelve és egyedszelekciót is felhasználva véglegesítve, így jött létre a hivatalosan is új faj a Triticum speltivum Var., azaz a novum búza.

Jelenleg egyetlen államilag elismert fajtája létezik; a még szabadalommal védett VSP Bácska.

Bár a novum taxonómiailag új faj, a genetikai állománya pontosan olyan régi, mint a tönkölyöké – még több száz év áll rendelkezésre, hogy leromoljon -, beltartalmában legalább annyira hatékony. Óriási előnye, hogy csépelhető, 2 héttel hamarabb érik a köztermesztésben lévő tönkölyöktől, ugyanúgy költségkímélő az előállítása, termésmennyisége viszont az aestívumhoz hasonló.

A tényleges nyersfehérje-mennyiség kiszámításához a 7,90-8,10 közötti szorzófaktor az adekvát, amit a 8-10 éve folyamatosan végzett aminosav-elemzések támasztanak alá.

Az N-szorzófaktor az intervallumon belül a száraz-átlagos-nedves évjáratok függvényében változik.

Az esszenciális aminosavak (10db) súlyozott szorzója is 7,74-es (a liziné 5,21-es, a histidiné 3,70-es, a methioniné 10,65-ös, a fenilalaniné 11,90-es).

Egy átlag ember (70-75 kg) napi minimális esszenciális aminosav-igénye 8-10g (a glutaminon felül), fehérjeigénye pedig 40-45g. Az aminosavak közül legtöbbet a glutaminból igényelünk – amit a szervezet a glutaminsavból szintetizál. A glutamin legfontosabb alkotóeleme az izomszöveteknek (napi 10g igény), így a fejlődő szervezet, a hízlalás, a fizikai igénybevétel esetén mennyiségileg és minőségileg mégis életfontosságúnak tekinthető.

A glutaminsav a novum búzában a szójával azonos mértékben van jelen (5-6%), míg a többi gabonában 3-3,5% körüli. Nem véletlen a novum (és a tönkölyök) roboráló = erősítő hatása.

A novum szintén a szójával azonos mértékben tartalmazza a methionin+cisztint, valamint a leucin+izoleucint is.

Egy kilogramm novum búza annyi, vagy több (70-80g) esszenciális aminosavat tartalmaz, mint egy kg színhús, vagy 15 db tyúktojás (1kg), így már érthető a magas biológiai hatékonysága is.

Amiben nem egyezik meg a mai malomipari – de nem az egészséges táplálék iránti – igényekkel, hogy a meglévő fajta nem kemény, hanem közepes-puha szemű. A lehető legideálisabb abrak-alapanyaga a monograsztikus állatoknak.

Biomasszaként kezelve a gabonák közül a legtöbb szalmát produkálhatja (a rozs magasabb, de csak homokon nem dől meg).

Bioetanol előállítás esetén a kukoricától perspektivikusabb lehet ( a keményítő önköltsége kukoricánál 34-36 Ft/kg, a novumnál 28-32 Ft/kg). A kukoricánál képezhető DDGS kb. 35-40% mikotoxinos nyersfehérjét eredményez, a novum búza esetén a DDGS 70% körüli fehérjetartalmú. Nedves bioetanol előállítás esetén nincsenek gombatoxinok, hiszen sikérkimosás történik, így közel 100% fehérjét tartalmazhat a szárazsikér, ami ikerterméknek tekintendő. A költségek megoszthatók az alkohol és sikér között, aminek eredménye, hogy az alkohol termelői költsége lényegesen csökkenthető.

Ha összevetjük a fontosabb szemterméseket, a húst a novum búzával a következő gazdaságossági mutatókat kapjuk (2010-es bázisár):

A számok egyértelműen magukért beszélnek, az állattenyésztésnek érdemes a novum felhasználásán elgondolkodni. Érdemes az egészséges táplálék iránt igényeket támasztóknak is fontolóra venni az élelmiszeripari felhasználás lehetőségét.

Termesztését tekintve szükséges kiemelni, hogy direkt tápanyag-utánpótlás nélkül már 1-1,20% humusztartalmú területeken hozzáértően művelve (technológia több ponton más, mint a közönséges búzáé) évtizedes vizsgálatsorokra visszatekintve szárazanyagban a következő átlagos beltartalmat mutatja:

nyersfehérje: 19-25% (6,25-tel)

nedvessikér: 40-60%

keményítő: 53-60%

foszfor: 0,50-0,60%

A novum búza, mint csépelhető tönköly főbb gazdasági és termesztéstechnikai jellemzői (melyeket többször is feltüntettem már):

• a közönséges búzát 50-80%-al meghaladó fehérjetartalom a hagyományos fehérje-számítás szerint,

• az N-szorzója általában 8 körüli, míg a többi kalászosé 5,7-6,25 közötti,

• a fehérje áttranszformálási hányadosa 90-94%,

• nedvessikér tartalom 35-60%,

• fehérje-összetevők aránya eltér a közönséges búzától, közelít az emberi-állati fehérjerendszerhez,

• több fontosabb aminosav (lizin, methionin, cisztin, treonin, triptofán, arginin) 50-150%-al magasabb, mint az aestívumban,

• tél- és fagytűrése kiváló,

• bokrosodása minden aestívumtól jobb, ezért alacsonyabb a vetőmagnorma,

• vetőmagigénye 80-100 kg/ha,

• magassága általában 85-140cm,

• szárszilárdsága a magassága ellenére csak sok tőszámnál és kedvezőtlen (aránytalan) eloszlásnál, valamint műtrágya hatására lehet problémás,

• betegségreakciója elég jó; üszögre, feketerozsdára még nem történt csávázás, lisztharmatra toleráns, vörösrozsdára évjárattól függően lehet kissé érzékeny, a fuzáriumra még semmi hathatós csírakori növényvédelem nincs, ezt csak évjárat és agrotechnika befolyásolja,

• intenzíven feltárja a talaj természetes tápanyag-tőkéjét, a közönséges búza számára hasznosíthatatlan holtvizet még képes mobilizálni, ezért sem javasolható a direkt műtrágyázás,

• a szélsőséges időjárási viszonyokat az ökológiai adaptációja miatt elég jól tolerálja, kimondottan félszáraz klímába illik a VSP Bácska,

• érése a tönkölyökön belül korai, az aestívumokkal összevetve közép-középkései.

Végezetül, ahhoz, hogy a magyar agrárgazdaság bénító láncaiból kitörjön, és az EU mezőgazdasági szemlélete előnyére megváltozzon valami forradalmian újat, jobbat és legelsősorban olcsóbbat kell reprezentálni.

Minél alapvetőbb és nehezebben érthető egy új igazság, annál hatalmasabbak és jelentősebbek lesznek annak gyakorlati lehetőségei. Olyan mélyreható változások indukálhatóak, mint Európában a 450 éve megjelent kukorica és burgonya hozott.

Varga Frigyes